Sétálok az utcán és... Dehogy sétálok, rohanok, mert folyton késésben vagyok. Közben próbálom optimalizálni az utat, kikerülni minden szüttyögő, szédelgő embert. És látom a bácsit messziről, ácsorog. Akkor még nem tudtam, de aljas módon, előre tervezi, hogy hogyan fog felnyársalni. Előre megbecsüli az útvonalamat és úgy helyezkedik, hogy a legközelebb menjek el mellette. Oké, megtörténik az elmenetel. Vagyis csak megtörténne, mert az utolsó pillanatban kitárja a kezét. Ő újságot osztogat. De bakker, hát nem látja hogy mi a szituáció? Nyilván elsodrom a kezét, mert ilyen rövid féktávom nincs. Ő meg elégedetten moroghat, hogy ezek a mai fiatalok... Aztán mindenki folytatja amit eddig. Én szaladok tovább, ő meg nézi a következő áldozatát.
De lehetne máshogy is. Például állna sorban ezer ember egymás mögött. Ők ugyanúgy azt lesnék, hogy mikor fog arra rohanni valaki. És ha megtörténik, akkor ők kepeznék a haladási folyosót. Mégpedig úgy, hogy amikor közeledek feléjük, akkor kilépne előlem. Amikor elhaladtam mellette, akkor visszalépne a folyosóra. Igy amikor nem futkározik senki, akkor a jelenlétével biztositaná, hogy senki le lődöröghessen céltalanul ebben a gyorsító sávban. Amikor meg jön valaki, akkor az utolsó pillanatban kilépve biztositaná a szabad közlekedést. Amíg várja a sietőket, addig akár újságot is osztogathatna.