sokan rettegnek, mások istenítik a gépi tanulás és/vagy mesterséges intelligencia megoldásokat. viszont abban nagyjából egyetértés van, hogy nálunk, embereknél van az irányítás. bármikor kikapcsolhatjuk a gépet. vagy egész egyszerűen csak úgy állítjuk, addig addig tanítjuk, amig éppen olyan nem lesz, mint amilyennel elégedettek vagyunk. nos ez nem ilyen egyszerű. az igazság az, hogy soha nem is volt nálunk. hogy mi? hát nem más, mint az irányítás. éppen azért használunk gépi tanulásos megoldásokat, mert olyan problémákat szeretnénk megoldani, amikről fogalmunk sincs, hogy hogyan kellene megoldani. sebaj, ráeresztünk egy neurális hálót, aztán lesz ami lesz, addig nyomatjuk a tanítást neki, amíg azt nem mondja, amit mi akarunk. ha meg nem sikerült, akkor reseteljük, aztán újra. akárcsak egy jó átnevelőtáborban. lerajzolunk egy egyest, és felismeri. ú de durva. igaz hogy előtte sokezerszer elmondtuk neki, de lényeg hogy tudja a gép, hogy hol a helye. az egyes az bizony egyes. és vajon az írott kicsi L betű nem fogja-e becsapni? de ami még fontosabb: adott esetben honnan fogjuk tudni, hogy ez az írottszámfelismerő részterület, ha majd egy nagyobb egészbe építjük be, akkor nem fog-e lázadó gondolatokat elültetni a többi részben? micsoda marhaság, ugye? ennek a kimenete 0-9 számok lehetnek, azoknak is inkább csak a valószínűsége. ebben biztosak vagyunk, csak hogy hogyan működik, azt nem tudjuk pontosan. és az ugyan nem tisztázott, hogy mi jön ki ha ez a képfelismerő mondjuk egy balesetet lát, de azért nálunk az irányítás. legalábbis erre gondolunk, de valójában az irányítás mindig is a végrehajtónál lesz, azok pedig egyre kevésbé az emberek.