tudom, persze sokan megírták már, de úgy látszik nem elég még. a gyógyszergyártók. minden gyógyszerrel egészséget kínálnak, de ha valaki egészséges, akkor nem vesz gyógyszert, és így akik a gyógyszerekkel foglalkoznak, azok munka nélkül maradnak. tehát nem érdekük, hogy valódi gyógyulást kínáljanak. ugyanígy a hadseregnek sem érdeke, hogy valódi békét teremtsen, épp csak akkora békességet, hogy azért indokolt legyen a katonák eltartása. vagy az óvodák, akik fejpénzt kapnak a gyerekek után, ugyan miért lennének érdekeltek abban, hogy iskolába küldjék a csemetéket. de ugyanígy a vízvezetékszerelő is miért szerelné meg örök életre a vizvezetéket, ha így jövedelemtől esne el? és még sokáig lehetne sorolni a hasonló dolgokat
szóval alapvetően hülyeség az "A" dolog elhárításával foglalkozókat az alapján fizetni, hogy "A" dolgot hárítanak el. hiszen ha elfogy az összes "A" dolog, akkor nem lesz már munkája ezeknek az embereknek. óhatatlanul előkerül hogy nem is teljesen hárítják el azt az "A" dolgot, vagy éppen úgy hárítják el, hogy visszatérjen ismét egy kis idő múlva. ezt a kis időt amúgy külön névvel is jelzik: garanciaidő.
de ugyanezt körkörösen, több szereplő bevonásával is lehet művelni: az "A" dolog elhárításával foglalkozók úgy hárítják el az "A" dolgot, hogy közben "B"-t okoznak. akik "B" elhárításáért felelnek, ők meg "A"-t okoznak. tetszőleges számú résztvevőre lehet általánosítani. gondoljunk csak bele a számítógépekbe. megveszi az ember a csúcsmodellnek számító konfigurációt. fél éven belül előkerül egy olyan szoftver, ami akár hanyagságból, akár valós igény miatt, de a csúcshardvernél jobb gépet igényel. és kezdődik az egész előlről. ezt még megspékeljük azzal hogy az újabb szoftvert muszáj használni, mert egy XY szereplő csak azzal előállított dolgot hajlandó elfogadni.
a szereplők nem kell, hogy egymást közvetlen módon segítsék, még csak ismerniük sem kell egymást. közvetett módon mindenképp a saját megélhetésüket biztosítják azzal, hogy rosszul végzik a munkájukat.
persze ez a fejlődés motorja - mondják azok, akik nem, vagy csak felületesen értik a folyamatot. ez valójában a fenntarthatatlan fejlődés folyamata ami semmiképpen sem win-win szituáció, mert a lánc végén álló fogyasztó mindenképpen megszívja. pedig ő a legfontosabb szereplő az egész történetben. ha ő nem lenne, akkor az egész lufi el sem kezdődne felfújódni.
maradjunk a számítástechnika világában. induljon ugyanúgy a történet: megvesszük a csúcsmodelt. fél éven belül érkezik a szoftverek netovábbja, az új szuperszoftver aminek már nem elegendő a féléve még legújabbnak számító szoftver. ha igazán fontos lenne a lánc végén álló fogyasztó, akkor a fejlesztő nekilátna optimalizálni egy kicsit, és nem fél, hanem háromnegyed éven belül érkezne a szuperszoftver ami a fél éves konfiguráción is működőképes. a fogyasztó a lánc végén boldog, mert nem kell új hardvert beszereznie. az erre fordítandó pénzt viszont ugyanúgy el fogja költeni, valószínűleg valami másra. ugyanúgy a gazdasági körforgás részese lesz, és ugyanúgy tudja működtetni a gazdaságot, de nem köteleztük feleslegesen szemétgyártásra (a régi hardver előbb utóbb a kukában végzi)
közben már hallom is a lázongó szoftverfejlesztőket, akik szeretnek sarkítani: "akkor 8086-os gépekkel kompatibilis szoftvereket kéne fejelsztenünk?"
nem. az arany középút máshol van. a mérleg egyik oldalára tegyük azt, hogy vannak olyan szoftverek amik 4kilobyteban mozgóképet tudnak megjeleníteni. (összehasonlításul: a honlap kis ikonja fent, na az nagyobb méretű ennél) másik oldalon egy mozgóképet tároló fájl mérete több megabyte méretű - csak mert nem szempont a mérettakarékosság. és bizony drága a programozói munka, az optimalizálás. viszont egy olyan szoftver esetében, amit százan használnak, ott máris század annyiba fog kerülni. és ha ezzel akár csak egyetlen új vásárlót sikerül megnyerni, akkor máris jobb hely lesz a világ.
a nagy igazság nem kizárólagos. egyszerűen annyi, hogy folyamatosan maradjon szempont a lánc végén álló fogyasztó, és az ő szempontja. és persze ne olyan szempont legyen, hogy "tudunk róla, de most nem fért bele a büdzsébe", mert így nem ér semmit.
és hogy lehessen-e futtatni egy windows 10-et 8086-on? miért ne? akkor kell megszüntetni a támogatást, ha már ténylegesen nincs rá igény, nem pedig amikor jól esik. mert a lánc végén álló fogyasztó a legfontosabb, őt kell kiszolgálni. ha ez történik, akkor minden vállalkozás sikeres lesz, ellenkező esetben csak küzdeni fog és valaki szopni fog a végén