az időutazás nyilván lehetetlen. de akkor mi a helyzet az időzónákkal és az internettel? természetesen a mérnökök megoldották ezt is. minden időzónán áthaladó kommunikációnak szigorú eljáráson kell átesnie. természetesen minden automatikus és gördülékeny, de akkor is muszáj. legyen az internet, sms, telefonhívás, vagy akár élőszó a zónahatár két oldalán. maga az eljárás elég egyszerű: ha a korábbi időpontot tulajdonló zónából kommunikálunk arra felé ahol többet mutat az óra, akkor bizony a különbözetet egy úgynevezett váróban kell töltenie az információnak. tehát ha ilyet szeretnénk mondjuk egy letöltés keretében két szomszédos, csak egy órában eltérő zóna közt, akkor a határon állni fog minden egyes adatcsomag egy órán át. és vajon mi a helyzet a vissza iránnyal? ott természetesen időugrás történik, és a határon (egészen pontosan a senkiföldjének nevezett pár méteres szakaszon) annyira felgyorsítják az áthaladó információt a fénysebesség sokszorosára, hogy az éppen egy órával korábbra érkezzen meg a túloldalra. ott ismét a normális haladási sebességre lassul. a fénysebességnél gyorsabb haladást pedig azzal az egyszerű trükkel érik el, hogy nem anyag utazik a két zóna közt, hanem csak információ.