jéé, hogy megváltoztunk

                                                  

Az idõ repül, a kép összeáll
Egy keresztrejtvény, ha jól betalál
Álmodban is csak fejted és fejted
A válaszok tudod, egyre közelebb lesznek

Átéltem százszor mindent, mi volt
Hol a nap nevet rám, hol meg a hold
Voltak napok, és voltak helyek
Nevetnem kéne, de már nem merek

Táncolunk, csak táncolunk
Észre sem vesszük, és már változunk

Volt már olyan, hogy áthatott
Minden szavad, minden mondatod
Már tudom,tudom majd visszatér
Mindenkivel csak annyit, annyit ér

megváltozunk. mindannyian. minél több idő telik el, annál inkább. nemrég találtam egy adatbázis-t, ahol korábbi beszélgetések voltak eltárolva. beleolvastam, tetszett. gondoltam miért ne lehetne ugyanúgy folytatni, mint ahogy akkor ott abbahagytuk. ilyenkor azonban figyelembe kell venni azt is, hogy elmúlt sok év. abból derül ki hogy megváltoztunk, hogy ugyanazt a mondatot immár sértésnek fogjuk fel, ami akkoriban jópofának számított. jéé, hát miért van ez így? fene se tudja, de örökre gyereknek kéne maradni mindenkinek. olyan jó lenne ha nem csak én tudnám valamennyire megőrizni ezt a dolgot, hanem mások is. miért savanyodnak meg az emberek miközben öregednek? minden öreg boldogtalan? senki sem érti a viccet? ugyanazt a viccet amin korábban még együtt nevettünk?