cigi a szabadban

                                                  

van ugye az az íratlan szabály, hogy egy bagós nem fújja rá a füstjét a másik emberre. néha ezt még be is tartják. mondnom néha. attól függ ki mennyire kulturált. aztán van a másik, immár írott szabály, hogy tömegközlekedési eszközön tilos a dohányzás, úgy mint máv és bkv. és van végül a jómunkásember, akinek már csak az az öröme maradt, hogy rombolhatja a saját és környezete egészségét. és bizony szeretne is élni vele, éppen a vasúttól a bkvig terjedő útvonalon. miért pont ott? miért pont akkor? siet. mint mindenki. de egy cigi még belefér, arra meg tud állni. lehetőleg a bejáratnál, mert az önromboláshoz természetesen a fölösleges mozdulatok kerülése is hozzátartozik, úgy mint séta. nos nektek üzenek: ha nagyon velősen akarnék fogalmazni, akkor azt írnám, hogy dugjátok fel a seggetekbe a bagótokat. de ennél többről van szó. nem lehet kijönni a mondott épületekből anélkül hogy egy jót ne szipkáznék a tömény füstből. hajnalban olyan jól esne egy kis friss levegő, de nem lehet. igen, szabad ég alatt füstöt kell szívnom. de nem csak a bejáratnál, hanem egész úton a két füstmentes hely között. de még jobbat mondok. ugyanezen az úton együtt sétál velem a jövő nemzedék is. a ti gyerekeitek és a leendő párjaik. komolyan azt szeretnétek, hogy tüdőrákban haljanak ki az unokáitok szülei?

tudom, tudom, aki saját magával nem törődik, az a rokonaival sem fog, idegenekkel meg még úgy sem. én sem törődök veled, véletlen már neked mentem párszor. természetesen bocsánatot kértem. és még néhányszor ez meg fog ismétlődni.