bkv-s élmények

                                                  

a múltkor utazok reggel a buszon. rengeteg ember, 20 perc ácsorgás. unatkozok, a táj már ismerős nagyon is, kezd kényelmetlen lenni. aztán az előttem ülő fazonnak a könyvére esett a pillantásom, és bunkó módon beleolvastam.

tudom, hogy bunkóság, de kiváncsi vagyok. nézem, angolul van. remek, mukkot sem értek akkor. aztán mégis. na miről is szólt? sosem találnátok ki. az amerikai indiánokról. érted, egy magyar tömegkezlekedési járművön, a nagy magyar nyomorban idegen nyelven egy idegen és közel kihalt kultúráról olvas valaki. furi, vajon miért tette?
ezzel kapcsolatban felmerült bennem mégegy gondolat, miszerint aki van elég értelmiségi ahhoz, hogy olvasson, az feltehetően tud idegen nyelven is, ami az esetek jelentős részében angol. és miért ne olvasna eredeti irodalmat, amikor a forditás szinte mindig hiányos, vagy kiemelkedően rossz. taln emlékeztek a google széndioxidtermeléséről szóló írásokra. szóval a hír igaz, csak nem ott, nem úgy, és nem azt. :)
másik nap, másik buszjárat. ugyanúgy tömegnyomor, odavetődök egy morcosképű öreg mellé. kifejezetten gorombán néz ki a fejéből. aztán egyszercsak tüsszenthetnékem támad, és hopp, egyszercsak nem bírom tovább: hapci. nem nyálaztam össze senkit, nem tüsszentettem le senkit :) és ekkor jött a döbbenet: az öreg rámnéz, és azt mondja: "egészségedre" döbbenet... egy idegennek, egy olyan morcona embertől... pedig természetesnek kéne lennie. mormogtam egy köszönömöt és ezzel le volt tudva a dolog, de rendesen meglepődtem. aztán nem volt ám vége. az öreg továbbra is kifejezetten gonosz tekintettel néz, aztán leszállnak mellőle, kiengedi a csajt, majd rámnéz, és megkérdi: leülsz? mondom kösz nem, mert tényleg csak két megálló volt már nekem. rendesen meglepődtam. talán még vannak rendes emberek. talán még akad egy-kettő.