bio

                                                  

új év, új meglepi. venni szerettem volna egy rostos üdítőt. egyszerű igény, mégis felmértem alaposan a helyzetet. és a végeredmény az előzetes állapotfelmérést alaposan áthágta.

úgy terveztem, hogy veszek egy üdítőt. feltételeztem, hogy a többi vásárolandó dologgal együtt (kenyér, felvágott, vaj, sajt) letudom. tehát az orvostól hazafelejövet benéztem a közeli cba-ba. (ide jól jött volna még egy -a: cba-ba-a :D) a terv egyszerű volt, mégis számos akadályba ütköztem. gondoltam venni kellene kakaót is. volt is, csak sajnos mind egytől egyig mai nap lejáró szavatossági idővel. furi, idén először kinyit a bolt, és lám, feltöltött készlet van azonnal lejáró élelmiszerekből. azonban ez a gondolat nem azonnal fogalmazódott meg bennem. előtte még szerettem volna kenyeret venni. lusta vagyok, ezért előre szeleteltet szoktam venni, abból is a szendvicskenyeret. na olyan nem volt, csak cipóforma szeletelt, és lám, mind kemény, és mindnek ma jár le a szavatossága. no de az éhség nagy úr, kell valami, szóval kiválasztottam a legpuhábbat. közben el is felejtődött a rostos üdítő, amire még visszatérek. hazaérvén arra gondoltam, fel is használom a beszerzett élelmianyagokat, és szendvicskészitésbe fogtam. első kenyérszelet kicsike, azt benne hagytam a zacsiban, a második pedig... penész folt a közepén. nem nagy, de egyből kiszúrtam. morfondíroztam, akarok-e anyázni, visszavinni. szerencséjük volt, egyrészt kedvesem várt, másrészt a torkom sem volt jól, nem akartam még egy adag hideget neki. nagyot nyeltem, elszámoltam tízig, majd kivettem egy újabb szeletet. az is penészes, csak máshol. és ez így meg 5-6 szelettel. mindez 260 ft-ba került. most igy utólag, menjenek már a búsba. kétszázhatvan forint a semmiért. elhiszem én hogy válság van, de akkor is.
na mindegy, a másik dolog még érdekesebb: az üdítő. már a boltban elképedtem azon hogy mennyire egyszerre jár le minden romlandó élelmiszer szavatossági ideje. emiatt simán elfelejtettem hogy üdítőt is szándékomban állt venni. pedig megterveztem, és ré is szántam olyan 2-300 forintot. így is drágának érzem, de hát ez van, szeretem a rostos üditőt. ámde elfelejtettem és már csak akkor jutott eszembe amikor is a pénztártól eljöttem. nos nem volt kedvem magyarázkodni, mihamarabb ágyba szerettem volna bújni, nem szerettem volna még egyszer sorba állni.
a probléma még nem oldódott meg, ezért más megoldást kerestem: ott a zöldséges, nyáron láttam nála üditőket. berontok hozzá, mondom kérek valami rostos üditőt. erre unottan közölte, hogy csak bio van. na itt magamban nagyot néztem, mi a péklapát az hogy egy rostos üdítő, ami gyümölcslé lenne, az bio. és akkor eddig milyet ittam, műlét? műgyümölcsből? még fel sem ocsódtam a döbbenetből, amikor közölte a literes biobigyó árát: 980 ft. bazze, ezt már ki kell próbálnom, mondom jöhet. nos itthon megkóstolván, közölhetem hogy kellemes illata van, olyan mint a pincében tárolt körte illata (ugyanis körtéset vettem) ízre kellemes, harmónikus, ámde körtére csak nyomokban emlékeztető volt. összességében az érték/ár arány szerintem nagyon a nullához tart.
cöh, bio... gyümölcsből készül, vagy sem? régebben beszélgettem a bio-dolgokról. mondjuk biobúza termsztésbe kezdenék, hogy biokenyeret készítsek. ehhez az szükséges finoman fogalmazva, hogy ne használjak semmiféle műtrágyát. de könyörgöm, hogy tehetném meg, amikor körbe-köre minden más föld nem-bio, az esőből olyan eső hullik, amely telitve van minden olyan anyaggal, ami kizárja, hogy bio legyen.
eddig is meg voltam győződve, hogy hülyeség, de most már mégbiztosabb vagyok ebben.