a világ teremtése

                                                  

bevezető. nagyszerű dolog történt ma. szerencsére egyik új kollégám is részese lehetett a csodának. igazából az történt, hogy rájöttem, hogy hogyan keletkezett a világegyetem. nem kell hozzá olyan misztikus dolog mint isten, de még csak olyan hétköznapi dolog sem, mint egy fürdőkád. annyira pofonegyszerű az egész, nem is értem, hogy másnak miért nem jutott korábban eszébe, vagy, hogy nekem miért jutott korábban eszembe. egyszerűbb, mint az egyszer egy. na de haladjunk szépen apránként.

bevezető második felvonás. van ugyebár a mi kis világunk a maga 3 dimenziójával. x, y és z. bármilyen pontot ki tudunk fejezni a világunkban a 3 koordináta megadásával. ezt gondolják sokan, azonban sokan tudják már, nem egészen így van ez. képzeljük el a következő egyszerű szituációt. egy férfi egy fekete harisnyát vásárol valentin nap környékén. ez még majdnem normálisnak is számítana, de a mondandómhoz nem sok köze van, hacsaknem az, hogy miért veszi. azért veszi - képzeljük tovább a történetet -, hogy a fejére húzza, és bankot raboljon vele. illetve még egy társa van ebben a történetben, ez pedig egy pisztoly. egy fegyver, amit a rablás közben elsüt. vegyük azt a pillanatot, amikor már elsütötte, a fegyvert, a lövedék azonban még nem ért célt. a lövedék helyzetét pontosan meghatározhatjuk a 3 koordináta segítségével. azonban valami hiányzik. valami nagyon nincs rendben. egy golyó nagyon gyorsan repül, mégis tudjuk, hogy nincs egyszerre mindenhol, ahogy azt is, hogy nem teleportál az áldozatába. egész egyszerűen csak megteszi az utat a fegyver csöve és az áldozat feje között. na de akkor azt, hogy hol is van, azt hogyan határozhatjuk meg? x, y és z koordináta segítségével. viszont mire odaérek a vonalzóval, addigra már máshol van. és itt a kulcs. egy világunk beli dolog meghatározásához 4 koordinátára van szükségünk, x,y,z és w, ahol w az időt jelenti. tudom hogy nem szokványos jelölés, direkt választottam eltérőt, hogy senkit se zavarjon össze az a megszokás, amit éveken át magunkba ittunk. a golyó helyzetét egzaktul meg tudjuk mondani ha megadjuk hogy hol tartózkodott és mikor volt ott, azaz mind a 4 koordinátát megadjuk.
a 4 dimenzió. tehát ott tartunk, hogy az a világ amit ismerünk 4 dimenziós. továbbá, ha minden a megszokott mederben halad, akkor w tengely mentén egyenletes sebességgel halad - előre. és bizony, amíg más erő nem hat rá, addig ez így is marad, és egyelőre nem úgy néz ki, hogy bármi meg akarná tolni ezt a szekeret bármerre is az idő mentén. úgy képzeljük el ezt a w tengelyt, mint mondjuk az x tengelyt, vagy bármelyik másikat. az igazán izgalmas akkor lesz, amikor visszagondolunk az előző példára. a golyó két tengely mentén mozog, mégpedig az idő w tengelye mentén, és - az egyszerűség kedvéért csak - az x tengely mentén. tehát a golyónk, ha az x tengelyt vesszük alapul akkor egy-egy pozíciót felvesz, majd arrébb megy. fontos ezt kihangsúlyozni, hogy megértsük a továbbiakat, ugyanis számos téveszme kering azzal kapcsolatban, amiről szó lesz nemsokára. ha a golyó x tengely menti haladása nem lenne elég, akkor képzeljük el a budapest-szolnok-debrecen vasútvonalat. elindul budapestről, majd elhagyja azt. egyre csak közeledik szolnokhoz. majd egyszercsak odaér, majd később továbbhalad debrecen felé. ami fontos, hogy nem marad örökre budapesten, sem rákoson, sem szolnokon, hanem halad. ez itt a kulcsszó, erre még visszatérünk.
haladás előre! tisztába kerültünk tehát a haladás fogalmával. amikor valami elhalad, akkor az a régi helyén megszűnik létezni, és az új helyén pedig jelenné válik. nincs ez másként sem a vonat, sem a fegyverből kilőtt golyó esetén sem. de nézzük csak, mi történik a piszollyal azalatt a rövid idő alatt, ami a meghúzott ravasz és a biztonsági őr fejében, az élettel összen nem egyeztethető változásokat előidéző golyó megérkezése között telt el. nem sok idő, de kétségkívül eltelt. ezalatt, a piszoly is, és mindenki más is, a w - azaz idő - tengely mentén haladt előre. azaz elhagyta a régi helyét, és elfoglalta az újat. a golyó is, de az amúgyis mozgott az x tengely mentén. na de a pisztoly. az sem x, sem y, de még z tengely mentén sem mozdult, egyedül w tengely mentén. csak a w tengely mentén mozgott a világgal együtt.
langolierek? ők azok akik megeszik a világunkat miután elmúlik a jelen - szól a könyv és a film. de ez valójában nincs így. ahogy a debrecen felé haladó vonatot sem eszi meg semmi, úgy a pisztolyt sem. egész egyszerűen csak odébbáll az egész világ a w tengely mentén. ez most már mindenki számára világos kell, hogy legyen. viszont a bevezetőben a világ teremtéséről írtam, így aztán felmerülhet a kérdés, hogy hogy is gondoltam én ezt. nos addig még van egy kis tisztáznivaló, és még egy apróság hiányzik. ez az apróság pedig minden sci-fi író egyik kedvenc témája: az időgép. sokan sokfélét mondanak róla. elsőre az a legfontosabb, hogy ezeket az előítéleteket tegyük félre egy kicsit. majd ha végeztünk, akkor újra elő lehet venni és megvizsgálni a dolgokat ezek fényében is, de addig csak összezavarnának. tehát tegyük fel, hogy van egy időgépünk. hát nem csodálatos? bármerre mozoghatunk végre a világunkban, immár a w tengely mentén is. ez tényleg nagyszerű.
a teremtés. kezdetben vala a semmi. nem, semmi az nincs. sőt, még azsincs hogy nincs. de még a semmi sem létezik. még vákuum sem. kezdetben egyszerűen minden hiányzik, ami valami. sem tér, sem idő, sem más. na jó, nehéz ezt így elképzelni, úgyhogy képzeljünk el egy szép nyári napot, egy mezőt. egy baszott nagy üres mezőt. mindenhol csak fű és virágok, ameddig a szem ellát. sehol egy állat, sehol egy fa. szükségünk van még egy mutatós órára, ami éppen déli 12-t mutat. na ezt a mezőt már el tudjuk képzelni, most ezzel helyettesítjük a fejünkben a semmit. egyszerűen csak azért, mert a semmit borzasztóan nehéz elképzelni. az is lehet, hogy nem is lehet elképzelni azt. na szóval van egy bazi nagy rét délben. a következő snit délután 4-kor lesz, amikor is - egy darabig még - tisztázatlan körülmények között odakerül a rét közepére ezer ember és egy tehénistálló benne tehenekkel. igazából a teheneket most csak puszta jófejségből képzeljük ide, hogy majd szabadonengedve őket, jólérezzék magukat a friss fűben legelve azt. az istálló meg hát... azzal utaztak. szóval valahogy odakerültek az emberek, a jószágok, meg az istálló is. mindez délután négykor konstatáltuk. ott ez a sok ember, állat a mezőn és egyre azon tanakodnak, hogy hogyan kerültek oda. hát nem pont olyan a helyzet, mint amikor a teremtésről beszélgetünk? mégis hogyan kerültünk ide a semmi helyére. előtte nem volt még semmi se, meg valami se. aztán egyszercsak pukk, itt van ez az egész világ. tök ugyanaz a szitu. mindenesetre maradjunk a mezős példánál, mert azt sokkal egyszerűbb elképzelni, de ahogy már látható, a nagy semmi is éppen így kezelendő.
kapcsoljuk be az időgépet. pontosabban haladjunk szépen sorjában. elsőként tervezzük meg, kísérletezzünk vele, majd kapcsoljuk be a már hétköznapivá váló eszközt. lehet vele utazni az időben. most attól eltekintve, hogy az angolok meg fognak bolondulni, lévén hogy a mostani 12 igeidőt 144-re kell kibővíteni, olyanokkal mint a múltban megtervezett, de a jövőben véghezvitt és újracsak a múltban (beleértve a tervet) ható cselekedetnek is külön igeideje lesz. vagy a jövőben kitervelt, de a jövőből visszamenő, ezt az eseményt ellehetetlenítő utazás miatt mégsem bekövetkezendő, viszont megörökített (például leírt vagy kimondott) események. és még jópár ilyen. tehát ezt leszámítva minden jól alakul, egészen addig, míg valamelyik időgéphasználó el nem olvassa ezt az írást. ez az írás a teremtés egyszerűségéről szól. időgéppel. hogy hogyan? ott az a baszom nagy üres mező. vigyünk oda a jövőből ezer embert, meg egy halom állatot, meg még tárgyakat is, mint például ruhát, vagy istállót. és pukk, ott lesznek délután négyre. mondjuk pont délben kerülnek oda, és négykor már jócskán unatkoznak. de a lényeg, hogy előtte nem voltak ott, és most egyszeriben ott lesznek. amikor valaki majd elolvassa ezt az írást, világossá válik számára, hogy csak úgy lehetséges a teremtés, hogy visszamegy az időben és ottmarad. visz magával néhány tárgyat. mondjuk köveket, gázokat, meg napot és holdat meg egy kis hidrogént. na jó, eszméletlen sok cuccot visz magával. gyakorlatilag egy egész világnyi cuccot. többet mint egy nő, aki egy hétre csomagol egy óriási bőröndbe. és pukk, ott lesz a világ, ahol előtte semmi sem volt. ennyire egyszerű.
kételkedni kötelező. miért nem lehet időgépet építeni? mert akkor találkozhatok a régi önmagammal és azt megölve el sem indulok és emiatt nem is ölöm meg magam, ami miatt mégis elindulok és mégis, de mégse, de mégis, de mégse, stb., stb. de szemben a számítógépekkel, a világ olyan hely, mint chuck norris: bármikor le tud futtatni egy ilyen egyszerű végtelen ciklust. ami a saját kigondolt szabályrendszerűnkből fakad amúgy, amit senki sem bizonyított még semennyire sem, nemhogy hitelt érdemlően - soha ne adjunk kölcsön olyan embernek, aki paradoxonnak gondolja a múltba tett utazást időgéppel. emlékszünk még a haladásról szóló részre? amint elmúlik az idő, már nem leszünk ott. tehát, ha később ugyanabba az időpontba érkezünk, akkor nem leszünk már ott. ahogy a vonat sem találja saját magát szolnokon, miután visszaútra indul, úgy az időutazó sem találja már saját magát a régmúltban, egész egyszerűen azért, mert nincs ott ahova megy. ehelyett mindig ott van ahol van. elég vad elképzelés mást gondolni. például mondhatom én, hogy most nem ott vagyok ahol vagyok, hanem máshol, esetleg több helyen is, de valószínüleg hamar diliházba kerülnék, ha sokat hangoztatnám. szóval csak óvatosan ezzel a dologgal. tehát nem vezet paradoxonra a múltba tett időutazás. csak akkor lenne paradoxon, ha az idő a filmszalaghoz hasonló állóképek sorozatából állna. elég szar elképzelés. állókép a folyamatos mozgás helyett? tiszta szar játék lenne már. pedig tudjuk, hogy az élet című játéknak elég fasza a grafikája (is), és eddig még nem sikerült állóképek nyomára lelni.
és most mi lesz? oké, emberünk összecsomagolt egy univerzumot, és visszament a múltba, hogy megtegye a kötelességét. megszületett a világ. de itt ez az írás, ami elárulja a titkot. illetve most már létezik a világ. ezért nem csomagol össze a jövő vándora, és nem megy vissza az időben éééés pukk, egyszeriben a nemindulás pillanatában megszünik létezni a világ. na persze, hogy nem. már miért szünne meg? épp akkora van időzítve a gc? jöhetne hamarabb is, nálunk például elkelne egy mosogatás a konyhában. rossz hírem van kedves világvégevárók, nem fog jönni semmi sem. nem ciklus ez kérem, hanem szekvencia. megyünk előre a picsába, bele a jövőbe. viszont utólag is köszönjük meg annak a srácnak, aki a jövőben majd ezután összecsomagolt már egyszer régebben, és visszament az időben, hogy most mi itt lehessünk, és nekünk már ne kelljen ezzel bajlódni. kösz.
és most pedig, ahogy az előbb megfogalmaztam, menjünk előre a picsába, bele a jövőbe!