a sokadik első hó

                                                  

az első hó mindig emlékezetes. persze ez így nem igaz, hiszen az igazán első hó év elején, januárban esett le. talán iskolás korból maradt meg ez a dolog, hogy az év ősztől nyárig tart, így az első hó a naptári év vége felé várható. mindig változatos helyen éri az embert ez a jeles esemény. szintén iskolából maradt egy érdekes emlékem. ültünk kémia órán, épp síri csend volt. már nem emlékszem, hogy dolgozat, vagy feleltetés előtt. lényeg, hogy csand, feszült csend volt. és még csak nem is az ablak mellett ültem, amikor megtörtént a csoda. álmatag, de azért a csendhez képest túl hangos hangon megszólaltam: "esik a hó". kicsit oldódott a feszültség érezhetően. ez megmaradt később is, hasonló módon gyakran sikerült már feszült pillanatokon átlendíteni ismerőseimet. mondjuk az is hozzátartozik, hogy akkor nem volt igazi tétje a dolognak, ötös voltam kémiából - mint általában a reál tárgyakból - és nem volt félnivalóm.

visszatérve a mára, az első hó a városban talált meg, talált el :) nem meglepő, sőt, statisztikailag igen nagy esélye volt a dolognak, mivel életem kb 30%-át otthontól távol, a városban töltöm. majdnem azt írtam, hogy nem szép város, de nem írom. azért nem írom, mert jártam pár mások által szépnek tartott városban külföldön, de valahogy budapest mindig überelte. helyette inkább azt írom, hogy koszos, mocskos, hideg. hát így történt, hogy az első hó a járdán sétálva egy buszmegállóban talált el. kis mosollyal nyugtáztam, és tervbe vettem, hogy írok erről. ennek immár lassan egy hete. ennyire nincs időm semmire sem, vagy legalábbis naplót írni nincs.